A megbocsátás történetei

2015. március 25.

Boldogságprogramunkban a legnehezebb boldogságfokozó technikához értünk, ebben a hónapban a megbocsátáshoz. Ez valóban az egyik legnehezebb feladat, hiszen a sérelmek, bántások, a megbántódás fájdalma minden ember lelkében az évek alatt egyre csak rakódik és rakódik, egyre nagyobb és egyre vastagabb réteget képezve. Vannak olyan sérelmek, amelyeket már olyan mélyre beépülve hordozunk, amelyek feloldása és megbocsátása csak egy nagyon hosszú, és kitartó gyakorló munka folyamata és eredménye. Két történetet hoztam most nektek. Az első egy fiatalemberről szól, aki szégyent hozott szüleire!  Hogy mit is követett el, amiért szüleinek bánatot okozott, olvassátok tovább a történetet és megtudhatjátok!

Kedves történet a megbocsátásról

Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon, tekintete az ablakra meredt. Alig múlt húsz éves, csinos, jóképű fiatalember volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:

– Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.

Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett, mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben. És azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, nem írt nekik többet. Azonban szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatkérő levelet írt melyben leírta, hogy mennyire megbánta amiért csalódást okozott nekik. Ebben a levélben megírta, hogy ha megbocsátanak neki, egy jelet kér tőlük. Olyant, melyet jól lát az autóbuszból. Ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha nem látja ezt a jelet, nem száll le az autóbuszról, és örökre eltávozik életükből. Miután kiengedték a börtönből, felszállt arra a buszra, ami éppen a házuk előtt szokott elhaladni.  Ott, ahol felnevelkedett és ahol még most is élnek szülei.

Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert kinézni az ablakon. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot. Útitársa végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:

– Cseréljünk helyet! Majd én figyelek az ablakból.

Alig néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.

Könnyeivel küszködve kedvesen megérintette a fiatalember vállát:

– Nézze fiatalember!  Nézze!  Az egész fát szalagok borítják!!!

Ismeretlen szerző

A történetet folytatását úgy tudom elképzelni, hogy a fiatalember leszáll a buszról. Látja az almafán a szélben cikázó sok-sok fehér szalagot és szeméből megállíthatatlanul folynak a könnyek. Ekkor az ajtóban megjelenik az édesanyja és az édesapja, akik csak szótlanul és mozdulatlanul állnak, miközben szemükből megállíthatatlanul folynak a könnyek. Torkuk összeszorul, szívük kinyílik és szótlanul, némán összeborulva, csak sírnak és sírnak. A megbocsátás által ismét egymásra találtak a szülők gyermekükkel, hiszen a megbocsátás varázsereje visszaadta elveszett gyermeküket. A megbocsátás egy olyan ajándék, melyet jó adni és még jobb kapni.  A megbocsátás egy olyan tett, amikor az ember felülemelkedik gyengeségén, ami nem engedné a megbocsátást. Egy olyan erő, amely kapcsolatépítő varázserővel bír, mert ismét összehozza a lelkeket. És a lényeg Te vagy, mert Te teremted meg a megbocsátást, az elengedést és Te általad válik élővé. Olvasd tovább a másik történetet, mely egy testvérpárról szól. 

Két testvér és a megbocsátás

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással. Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta:

- Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?

Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak neki valami munkát.

Erre a Mester így felelt:

- Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!

Nagyon sok ilyen ácsmesterre lenne szükség, hogy felépített hídjaikkal összekössék, kibékítsék a megbántott, megsértett lelkeket. Akkor minden ember békében és boldogságban élhetne egymás mellett. De legyünk MI a magunk ácsmesterei és próbáljunk úgy élni, hogy minél kevesebb embert bántsunk meg. Tetteinkkel és cselekedeteinkkel mutassunk példát embertársaink felé. Ha így teszel és így cselekszel  TE magad lehetsz azaz ácsmester, aki hidat épít az egymással szemben álló, és gyűlölködő emberek között!

Gary Chapman gondolatai és a zárszó

A szeretet választás dolga. Hogyan is tudnánk egymás szeretet-nyelvén beszélni, ha a szívünk tele van a múltbeli bántások miatt érzett sérelemmel, haraggal és nehezteléssel? A válasz emberi természetünkben rejlik. Választási képességgel rendelkező  teremtmények  vagyunk és megesik, hogy rosszul döntünk. Bántó szavakat mondunk, és sokféleképpen vétünk egymás ellen. Ha az adott pillanatban jogosnak is tűntek a szemünkben, később gyakran megbánjuk ezeket a döntéseket. De nem szükségszerű, hogy a múltbeli hibáinkat a jövőben is elkövessük. Szakíthatunk hibás döntéseinkkel, és választhatjuk a szeretetet. Sok házasságot mentett már meg a széthullástól ez az elhatározás. A szeretet nem törli el a múltat, de mássá teszi a jövőt. Ha szeretetünknek társunk elsődleges szeretet-nyelvén adunk hangot, olyan érzelmi légkört teremtünk, amelyben feloldást találunk múltbeli konfliktusainkra és sérelmeinkre.

Gyere, tegyük szebbé a világot!

Cikket írta:
Grófné Anikó
Jobb Veled a Világ Alapítvány önkéntese

Ha szeretnéd kipróbálni a felnőttek számára készített boldogságfokozó technikákat is, akkor csatlakozz a 10 hónapos Boldogságprogramhoz >>

Keresd fel a hozzád legközelebb eső csapatot, országszerte már 116 helyen elérhetőek a Boldogságklubok >>

Ha pedagógus vagy, akkor csatlakozz csoportoddal, osztályoddal, hogy ők is megtapasztalhassák a pozitív pszichológia gyerekeknek készített boldogság fokozó gyakorlatait >>

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!