Beszélgetés Dr.Bagdy Emőkével a boldogságról

2015. március 23.

A pozitív pszichológia, a hagyományos pszichológia kiegészítéseként jött létre, annak tudományos tanulmányozására, hogy a tudósok hogyan segíthetik az emberi élet kiteljesedését abban, ha  arra koncentrálunk mi az, ami sikerült, nem pedig arra, amiben kudarcot vallottunk mind az egyéni, mind társadalmi szinten. Több humanista pszichológus dolgozott ki már régebbi időkben is elméleteket és gyakorlatokat az emberi boldogságra vonatkozóan. A pozitív pszichológia hivatalos dokumentációk szerint a 20. századi humanista pszichológiából ered, ami ekkorra már erőteljesen koncentrált a boldogságra és beteljesülésre. Akár Abraham Maslowra, Carl Rogersre, vagy Erich Frommra ha gondolunk, nagyban megalapozták és feltárták a lélektani értelemben vett kiteljesedés alap mozgató rugóit. A pozitív pszichológia mégis képes új, használható nézeteket és fejlődési lehetőségeket nyújtani az embereknek.

A pozitív pszichológia jelenlegi kutatói: Martin Seligman, Ed Diener, Csíkszentmihályi Mihály, Sonja Lyubomirsky, Christopher Peterson, Carol Dweck, Barbara Fredrickson, Kennon Sheldon, Jonathan Haidt, Shelley Taylor, C. R. Snyder, Robert Biswas-Diener, Albert Bandura, Charles S. Carver, Robert Emmons, Michael McCullough, és Phil Zimbardo

Egyes pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy csak az elmúlt három hónapban történt események befolyásolják a boldogság szintjét, az azt megelőző időszak az emberi elme vívódása, a múlt újra meg újra felelevenítésének végtelenített játéka csupán. Sonja Lyubomirsky szerint túl a genetikai adottságokon és külső szerencsétlen eseményeken, egy jelentős százalékban tehetünk mi a saját boldogságunkért, azaz cselekedhetünk örömteli dolgokat a jobb közérzetért, teljesebb életért.

Országos Boldogságprogramunkban mi is figyelembe vettük azt, hogy bizonyos ideig ha gyakorlunk közösen boldogságfokozó feladatokat, akkor megteremthetjük általa az alapot egy vidámabb, kiegyensúlyozottabb élethez. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy hazánkban Dr.Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, és professor emeritus állt kezdeményezésünk mellé elsőként, s lett Bagdi Bella életmódfejlesztő énekesnő által elindított Boldogságprogramunk fővédnöke. 2014. októberben köszöntötte boldogságkurzusunk résztvevőit Professzorasszony. Akkor üzenetében is kifejezte, hogy egyetért Sonja Lyubomirsky boldogságkutató tézisével, mely szerint a boldogság képessége fejleszthető, a boldogság tanulható.

Boldogságprogramunk koordinátora Csete Nikoletta Nia kérdezte a Professzorasszonyt arról hogyan ébreszthetjük fel első lépésként magunkban az erőt, hogy képessé váljunk változtatni a boldogságot nem támogató életvitelünkön?

Dr.Bagdy Emőke: Azt hiszem, minden változáshoz szükséges egy belső érési folyamat, az a növekvő vágy, hogy a dolgok történjenek már másként és rá is döbbenünk, hogy a külső változások kulcsa bennünk van. Szeretnénk boldogabbak lenni? Mi is tesz bennünket boldoggá? Mikor történik velünk meg az, hogy a belső hang súgja, most… most vagy boldog. Ha rádöbbenünk, hogy mi vagyunk az indító motorja a folyamatnak, és felismerjük, hogy mindnyájunkat a szeretet érzése, ennek áthatása tesz igazán boldoggá, akkor mi magunk kezdhetjük meg a szeretet kifejezését azok iránt, akik iránt valóban bennünk lakik ez az érzés. Az adás mozzanata, a kinyílás a másik ember felé, ez hozza mozgásba a fordulatot bennünk. Nem azt kell várnunk epedve, hogy minket szeressenek, hanem nekünk kell és érdemes minél teljesebben, nyíltabban, őszintén kifejeznünk szeretetünket a másik iránt. A szeretet cselekvő, adni tudó, nem a kapás vágyára épül, hanem az érzésnek a másik félre kiterjesztésére, ezt pedig a tetteinkkel tudjuk leginkább  kifejezni.
Az erosz és az agapé kétféle szeretet-érzése közül szerelemben az erosz hatalmát érezzük, magunkénak szeretnénk tudni a másik felet, szüntelen együttlétre vágyunk. Az érett szeretet az agapé: akkor is te vagy nekem a legfontosabb, ha … (és itt azt élhetjük át, hogy mindennek ellenére érezzük a másik fontosságát a számunkra, mindent készek vagyunk megtenni érte). Ilyen a  felnőtt, az anya-apa szeretete, az igazi barátság, de a felebaráti szeretet altruista tettei is erről szólnak.
Tehát a felkészülés belátáson alapuló lelki érlelődés eredménye. Már nem vagyunk gyermekek, aki csüggenek a felnőtti szeretet karjain, függő és kapni kívánó viszonyban a szülőkkel „jól akarunk járni”. Az önzés, követelőzés nem hoz boldogságot,  ennek „akarása” sem, csak a másik felé kinyíló, adni akaró lélekben születik meg ez az érzés.

Csete Nia: Dr. Lyubomirsky híres diagramjában látható, hogy az ember boldogsága 50%-ban az öröklött, genetikailag kódolt alkati sajátosságokban gyökeredzik, 10%-ban hatnak ránk a külső körülmények, azaz az élet történései, és ott van a bűvös 40% ami, a mi egyéni döntéseink avagy felelősségünk a saját boldogságunkban. Pszichológiailag mi akadályoz meg minket vajon abban, hogy birtokba vegyük ezt a 40%-ot, felelősséget vállaljunk önmagunkért, és valóban mindent megtegyünk a boldogságért?

Dr.Bagdy Emőke: Noha most kiemeljük ezt az állapot jelölő szót, hogy „boldogság”, ez az állapot nem statikus, hanem cselekvő folyamat. Ha a szüleinktől megtanultuk, azonosulással magunkba véstük, hogyan tehetjük a másik embert boldoggá, vagyis mi magunk is miképp kaphatunk mástól örömöket, vagy tartósabb boldogságot, akkor nem kétséges, hogy ezt magától értetődően visszük tovább saját felnőtt korunkba. Az összetett fogalomnak gazdag a jelentése, mert a meghittséget, biztonságérzést, otthonosságot, az emberi kapcsolatok értékét, a szeretet-anyagcsere természetes működését mind magába foglalja. Ezeknek az állapot tényezőknek mind szerepe van abban, hogy az öröm petárdákkal  és a felvillanó, körbefutó görögtűzekkel  szemben a  relatíve stabilabb, kiegyensúlyozottabb és egyenletesebb természetű boldogságot megélhessük.
Az akadály leggyakrabban a mi készülékünkben van. Lehet persze okolni, hibáztatni, vádaskodni és követelni, másokra kenni a boldogtalanságot. Csakhogy nem érdemes. Van egy fontos kérdés: mi az én részem abban, hogy a nekem fontos emberekkel nem tudok meghitt, boldog kapcsolatot fenntartani? Ha ezt nem tesszük fel, máris csak vádolni, okolni tudunk, amely sehová sem vezet. A veszteségek természetes emberi eseményei sajnos valóban boldogság-akadályok, csakhogy ezek  fokozatos  feldolgozása, megértése, elfogadása mindnyájunk lelki feladata /volna/. Az már a mi fapadosságunk, pszichológiai tudatlanságunk következménye, hogy  nem „befelé” mozdulunk valaminek a megértéséhez, hanem kifelé keresgélünk, felelősöket, okozókat. Élhetünk persze olyan hiedelmekkel, gondolkodási akadályokkal is,  mint a legtöbb depressziós ember: ha úgy véljük, nem vagyunk szerethetők, nem vagyunk senkinek fontosak, mindenki jobban jár az életben, mint mi, és így tovább...

Ha ilyen világlátási szemüveg van rajtunk, mert ezt adták ránk a minket nevelő szeretteink, akkor a legfőbb feladat annak megértése, tudatosítása, bizonyítása, hogy ez nem így érvényes. A ma legelterjedtebb „kognitív terápiák” éppen ezeket a gyermekkorból hozott, eltanult, vagy rossz tapasztalatokon alapuló, beégett és hibás vélekedéseket bontják szét, mígnem az egyén megérti, milyen mesterséges akadályokat állított saját boldogsága útjába. A pszichoedukáció /léleknevelés/ segít, ha a gyermekkori nevelési hatásokból életképtelen vagy boldogtalanító sémákat, viselkedési és gondolkodási mintákat cipelünk magunkkal a felnőtt korban.

Csete Nia: Melyek azok a gátló szokások, hiedelmek amelyeket önmagunk elé állítunk ezen az úton?
Dr.Bagdy Emőke: A lélektani felismerések azzal szembesítenek, hogy  az önbizalom hiánya, a másik emberre irányuló bizalom gyengesége, a magunkra, a környezetre és a kapcsolatainkra vonatkozó hibás feltevések a legfőbb akadályok, a téves hiedelmek pedig hibás viszonyulást eredményeznek. Ezek részletezése meghaladja az interjú lehetőségeit,  hiszen olyan világkép és életvezetési minta jellemzi a boldogtalanságra ítélt embert, amely átfogja és befonja az egész sorsát. Mégis szívesen idézem Cloe Madanes családterapeuta tanulmányát, amelyben 14 lépéssel jellemezte a boldogtalansághoz és az élet rombadöntéséhez vezető utat.

Ez a 14 lépés:

  1. Rettegj az anyagi problémáktól!
  2. Unatkozz kitartóan!
  3. Találj magadnak egy negatív ént, a bajod legyen az életed központi eseménye és szorgosan gyakorold a tüneteidet!
  4. Veszekedj sokat!
  5. Mindenkiről a legrosszabbat feltételezd!
  6. Mindenben kizárólag a saját érdekeidet nézd!
  7. Ne hálálkodj!
  8. Mindig legyél nyitott  a rossz hírekre és mindig szorongj!
  9. Hibáztasd a szüleidet az elrontott életedért!
  10. Ne élvezd az életet!
  11. Rágódj sokat!
  12. Átkozd vagy istenítsd a múltadat, hogy rosszkor rossz helyre születtél és rossz helyen vagy az életben, bezzeg fiatalom milyen isteni volt!
  13. Próbáld megváltoztatni a párodat!
  14. Légy kritikus, utálj minél több dolgot és ennek adj is hangot!

Eddig tart a lista, de egy-egy tétele rengeteg üzenetet sugall. Azt ajánlom, fontolja meg mindenki, aki ezt az interjút olvassa, mert általa „pontozhatja” magát, a 14-ből hány tétel jellemzi őt. Ezek az ő személyes boldogságának akadályai.

Csete Nia: Hogyan tudunk a minket nem támogató "rossz" szokásokkal megküzdeni? Hogyan lehet elengedni őket, mit tehetünk magunkért ebben a kérdéskörben?
Dr.Bagdy Emőke: Hadd hangsúlyozzam, a Boldogságprogram éppen azt veszi célba, hogy a rossz szokásokat mintegy helyettesítsük a jókkal, hiszen semmit nem tudunk elengedni, ha a helyére nem teszünk valami még jobbat, amely azután már nem engedi vissza az ártalmasabbat, a rosszabbat. Ezeket  nevezzük boldogságfokozó szokásoknak.

Csete Nia: Professzorasszony szerint melyek a legnehezebben megváltoztatható "rossz" szokásaink felnőttkorban?
Dr.Bagdy Emőke: Nehéz szívvel mondom, de a boldogtalanság tizennégy lépésében minden olyan rossz szokás benne foglalt, amely meglehetősen nehezen változtatható meg, noha bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy ez sikeres lehet. Működik viszont az úgynevezett kaleidoszkóp effektus is: elegendő egy parányi elmozdulás  (esetünkben pozitív irányban), és a teljes egész kép, azaz állapot megváltozik. Ebben kell bíznunk és az apró lépések  eredményességében. Ami jobb, mint a régi, azt a szervezet is bölcsen rögzíti és a lelki rendszer is megtartja.

Csete Nia: Miért fontos a boldogságfokozó szokások megtanulása  a pozitív pszichológia szerint?
Dr.Bagdy Emőke: Ezt igazán könnyű belátnunk. Ha végigfutunk a tíz boldogságfokozó lépésen, rögvest érzékeljük, milyen kedvező változást indítunk el ezek által a közérzetünkben és a környezetben egyaránt. Kötelezzük el magunkat a céljaink mellett, legyünk optimisták,  nyilvánítsuk ki hálánkat, gondolkodjunk pozitívan, hagyjunk fel a rágódással, gyakoroljuk a jócselekedeteket, dolgozzunk ki a saját védelmi és megküzdő módszert a ránk törő bajokkal való küzdelemben, ápoljuk a társas kapcsolatainkat, élvezzük az apró örömöket, törekedjünk áramlatélményekre, gazdagítsuk spirituális életünket avagy vallásgyakorlatunkat, meditáljunk,  törődjünk testünk fittségével, mozogjunk eleget. Ha közülük egy-egyet célba veszünk, például  felhagyunk a rágódással, és nem hasonlítgatjuk össze minduntalan magunkat másokkal, akkor máris megkönnyebbülünk, vidámabbak leszünk, ez kihat az áramlatélmény képességünkre, az viszont tovább a társas kapcsolatainkra, és így tovább… Érdemes tehát belevágnunk, különösen nekünk, rágódásra hajlamosabb magyaroknak!

Csete Nia: Az új szokások kialakítása, figyelmünk áthelyezése a negatív dolgokról a pozitívra ugye időt igénylő feladat? Professzorasszony szerint 10 hónapos Boldogságprogramunk már elég idő ahhoz, hogy valódi változásról beszélhessünk az életünkben?
Dr.Bagdy Emőke: Attól függ, mit értünk valódi változás alatt. Álságos, nem valódi, látszat változás ugyanis csak átmenetileg és eljátszott szerep szintjén lehetséges. A „valódiság” olyan hitelességi tükör, ahol a beépülő készségek, képességek a személyiség maradandó értékévé válnak. Talán a 10 hónap arra alkalmas, hogy elindítson egy  szemléletváltozást, új gondolkodásmódot és cselekvési folyamatot, amelyet társas megerősítéssel  tudunk stabilizálni, pozitív megerősítéssel és sikerélménnyel rögzíteni. Az a fontos, hogy nekikezdjünk. A helyzeti jutalom azonnal megmutatkozik.

Csete Nia: A felnőtt ember múltjának, sérelmeinek, szokásainak úgymond a rabja. Míg egy gyermek még befogadó, nyitott, derűsen tekint a változásra. Kell-e, hogy flexibilisek maradjunk a kihívásokra, lehetőségekre? Tehát ha nehéznek is bizonyul 10 hónapra elköteleződni egy folyamatban, de megéri kitartani, hinni magunkban és abban, hogy fejleszthetjük személyiségünket tudatos munkával, s általa valóban boldogabbakká válunk majd?
Dr.Bagdy Emőke: Így igaz. Kitartani mindig megéri, ez az akaraterő edzése is.

Csete Nia: Fontosnak tartja, hogy Magyarországon bárki által elvégezhető ingyenes boldogságképzésünk a kultúránk, oktatási folyamatunk szerves része legyen?
Dr.Bagdy Emőke: Ha megfelelő nívón történik az iskolakultúrába történő bevitele, akkor messzemenően fontosnak tartom. Csak arra kell ügyelni, hogy először  történjék meg a lelki elfogadtatás, az önkéntes kedv és részvételi szándék elérése. Isten őrizz, hogy „kötelező” legyen!! Bele kell csábítani a gyermekeinket, hogy önként akarják és műveljék, úgy mint a felnőttek esetében. Bella kezdeményezését jó ötletnek tartom, és támogatom.

Csete Nia: Mit üzen az embereknek Professzorasszony a boldogságkereséshez?

Dr.Bagdy Emőke: Simone Weil szavaival válaszolok: „Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk”. A talányos üzenet mély jelentésének eléréséhez pedig minden kedves olvasót meditációra invitálok. Tudjuk, a meditálás is boldogságfokozó. Megéri művelni! Köszönöm az interjút.

Csete Nia: válaszait jómagam, a Boldogságprogram minden résztvevője, és olvasóink nevében is köszönöm szépen!

Ha szeretnéd kipróbálni a felnőttek számára készített boldogságfokozó technikákat is, akkor csatlakozz a 10 hónapos Boldogságprogramhoz >>

Ha pedagógus vagy, akkor csatlakozz csoportoddal, osztályoddal, hogy ők is megtapasztalhassák a pozitív pszichológia gyerekeknek készített boldogság fokozó gyakorlatait >>

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!