Hogyan engedjük el a panaszkodást?

2015. június 9.

Mindannyian arra vágyunk, hogy rokonszenves légkört teremtsünk magunk körül,  szeressenek bennünket, és hogy jó dolgok történjenek velünk. Ennek ellenére mégis sokszor elégedetlenek vagyunk önmagunkkal, a körülményeinkkel, az életünkkel. Ha pedig elégedetlenek vagyunk, ösztönösen panaszkodni kezdünk. Boldogságprogramunk utolsó hónapjában a boldogság elérésének fontos állomására érkeztünk: a panaszmentesség gyakorlásához.

Vizsgáljuk meg először, hogy honnan is származik az elégedetlenség érzése? Marcus Aurelius császár írta a következőket: „ Ha rajtad kívül álló dolgok bántanak, nem ők zavarnak téged, hanem  a saját, róluk alkotott ítéleteid . És neked hatalmadban áll, hogy akár most rögtön kitöröld ezt az ítéletet.” Csíkszentmihályi Mihály Flow, Az Áramlat című könyvében így értelmezi ezeket a szavakat: „Ez az egyszerű igazság, hogy a tudat irányítása szabja meg az élet minőségét, már régóta ismeretes; tulajdonképp éppen annyi ideje, amióta az emberi életet megörökítik a források. A delfi jósda felirata, az „Ismerd meg önmagad” egyértelműen erre céloz.”

Ne akarj megfelelni, éld az életed!

Eszembe jutott Andy Holzer osztrák hegymászó története, aki vakon született, de nem látásról álmodik, hanem arról, hogy megmássza a Mount Everest-et is, hogy ő is teljesítse a hegymászók bakancslistáját (Andy a Seven Summits-ból hatot már teljesített). Ez a terve idén már majdnem sikerült is, de a természet közbeszólt a sajnálatos április 25-i földrengés kapcsán. Andy egyik interjújában a következőket mondta: „ A legnagyobb hiba, ha az adott feltételeinkre gondolva választunk célt, életpályát. Ehelyett arra kellene hagyatkoznunk, amit érzünk.”

Photo: Andy Holzer

A pozitív pszichológia kutatásai alátámasztják Andy szavait. Azoknál, akiknek hasonló kihívásokkal kell szembenézniük akár egy baleset kapcsán, például tolószékbe kényszerülnek vagy elveszítik a látásukat, egy közös dolog megegyezik: uraivá válnak saját belső életüknek. Nem panaszkodnak, nem sajnálják és sajnáltatják magukat, hanem megpróbálnak nem csupán olyan életet élni, mint egészséges társaik, hanem sokszor izgalmasabb, teljesebb életet teremtenek maguknak. Elgondolkodtam Andy szavain, amit honlapján osztott meg a nepáli földrengés után: „Íme az álmunkról egy fotó: A Mount Everest. Mindenkinek azt üzenjük: A természet egyszerűen erősebb, és számukra nem maradt más, mint a segítségnyújtás. Az embereknek szükségük van a segítségünkre.” Nyoma sincs önsajnáltnak, bánkódásnak vagy panasznak. Nyoma sincs olyan gondolatnak, hogy „jaj, már majdnem sikerült, most kezdhetünk neki újra, egy álom dőlt össze, hogy már csak ez a csúcs hiányzott a boldogságomhoz.” Neki elhisszük, hogy nem a rekordokért vagy a hírnévért mászik, hanem az áramlat-élményért, s így válhat eggyé a természettel.

A világ két pólusú, egyszer fenn másszor lenn

Egyes vélekedések szerint, s Csíkszentmihályi is ezen a véleményen volt: az univerzumot nem a mi megnyugtatásunkra találták ki, nem úgy rendezték be, hogy mindig komfortosan érezzük benne magunkat. Az életben a folyamatos változásnak köszönhetően az öröm mellett megtalál bennünket a szomorúság érzése is. A cél azonban nem az, hogy a lelki fájdalmat, ami sokszor erősebb tud lenni, mint a fizikai, lekicsinyeljük, vagy a szőnyeg alá söpörjük, hanem a tudatosítása után képesek legyünk saját magunkon segíteni, és hogy próbáljuk fellelni az öröm forrásait.

Abban megegyezhetünk, hogy nem jó érzés szerencsétlennek érezni magunkat, lehangoltnak, szomorúnak. A panaszkodás azonban nem tud segíteni ezen az érzésen, ezt már sokan, sokszor tapasztalhattuk. Sokat segíthet például a panaszkodás elkerülésében, ha megpróbálunk hálát érezni az iránt a dolgok iránt, amit jóként, pozitívként tartunk számon az életünkben. Természetesen ez egy hosszú tanulási folyamat, de a felismerésben az is sokat segíthet, ha rájövünk, hogy nem csak a mi életünkben vannak nehézségek, kihívások, hanem másokéban is sok megoldandó feladat van.

Első lépésként próbáljuk meg, hogy a nap végén a közös vacsoránál ne a napunk negatív eseményeit idézzük fel, hanem a nap folyamán is keressük azok az apró dolgokat, amiknek örülhetünk, és így pozitív eseményeket oszthatunk meg a családunkkal. Próbáljunk prekoncepciók nélkül nekivágni a napnak, maradjunk nyitottak. Rendszeres gyakorlással rájövünk majd, hogy nemcsak Andy Holzer hegymászóé lehet ez a fajta gondolkodásmód, hanem a miénk is. Rájövünk, hogy nekünk is megvan arra a lehetőségünk, hogy befolyást gyakoroljunk a saját valóságunkra. Legalább próbáljuk meg!

Gyere, tegyük szebbé a világot!

Cikket írta:
Pénzes Adrienn
Jobb Veled a Világ Alapítvány önkéntese

Ha szeretnéd kipróbálni a felnőttek számára készített boldogságfokozó technikákat is, akkor csatlakozz a 10 hónapos Boldogságprogramhoz >>

Keresd fel a hozzád legközelebb eső csapatot, országszerte már 116 helyen elérhetőek a Boldogságklubok >>

Ha pedagógus vagy, akkor csatlakozz csoportoddal, osztályoddal, hogy ők is megtapasztalhassák a pozitív pszichológia gyerekeknek készített boldogság fokozó gyakorlatait >>

Forrás >> Csíkszentmihályi Mihály: Flow, Az Áramlat.Akadémiai KIadó, 2001

Forrás >> Mindennapi Pszichológia, V.évf. 6.szám

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!