Megbocsátás – elengedés a párkapcsolatok tükrében

2015. március 26.

Boldogságprogramunk hetedik hónapjának a vége felé közeledünk. A megbocsájtás témaköre sokkal nehezebb, és fáradtságosabb munkát, gyakorlást követel tőlünk, míg kifejlesztjük a megbékélés, elengedés képességét. Sokkal „kényelmesebb” haragot tartani, bosszút forralni, a múlton rágódni, sebeinket nyalogatni. Hosszútávon azonban nemhogy nem kifizetődő, de még káros hatással is van ránk, és másokra nézve úgyszintén. Nincs ez másképp a társ/párkapcsolatok területén sem. Hogyan tudjuk túltenni magunkat a vitákon a szerelemben, vagy egy váláson, szakításon, szeretett kedvesünk elvesztésén? Örök emberi dilemma.

„A szerelemnek sok válfaja van. És ha olyan embert szeretsz, aki nem álmaid férfija, akkor el kell fogadnod, hogy az illető nem álomkép, hanem hús-vér ember. Olykor meg kell bocsátanod neki. Sőt, talán nem is csak olykor, hanem gyakran. De a megbocsátás többnyire meghozza a szerelmet.” Philippa Gregory

A szerelemnek múlnia kell?

Karinthy szavaival élve, „férfi és nő, hogyan is érthetnék meg egymást, amikor mind a kettő mást akar; a férfi a nőt, a nő a férfit.” A párkapcsolat kezdetei mindig fényesek. Amikor egy férfi és egy nő találkozik, egymásba szeretnek, és eldöntik, hogy együtt fognak élni, úgy érzik, hogy a szerelmük egy életen át fog tartani. Azonban az a fajta párkapcsolat, amelyről a lányregények írnak, s amelyeken sokan felnövünk, és meseszerű álmokat szövünk a jövőnkről - nem létezik. Illetve a tökéletes párkapcsolat  csak az álmainkban, vágyainkban létezik, hiszen mi magunk sem vagyunk tökéletesek. Mivel egyetlen ember sem hibátlan, bizonyos tulajdonságokkal, örökölt családi mintákkal, tapasztalatokkal érkezünk egy kapcsolatba, természetes, hogy nem mindig értünk egyet bizonyos dolgokban. Ám ez nem is baj, nem feltétlen az az építő jellegű, ha mindenre ugyanúgy bólogatunk. A veszekedés elkerülhetetlen egy hosszú távú kapcsolatban. Ez önmagában nem rossz dolog, feltéve, ha cirkuszolás helyett építő vita kerekedik belőle. Ezt nem olyan egyszerű elérni, de néhány szabály betartásával meg lehet tanulni, ugyanúgy, mint ahogyan meg kell tanulnunk bocsánatot kérni a másiktól, és megbocsátani szintúgy.

 „A jól működő kapcsolatok mindig magukban hordozzák a bocsánatkérés, megbocsájtás és kibékülés lehetőségét.” Gary Chapman

A párkapcsolati bocsánatkérés technikája

A legfontosabb tudnivaló, hogy vannak bizonyos dolgok, amik a másik felet alaphelyzetben is valószínűleg érzékenyen érintik, civakodás közben, felfokozott érzelmi állapotban pedig pláne. A lényeg, hogy ha elkerülhetetlenül vitába keveredtek, építs észérvekre, és mindenképp kerüld a meggondolatlan, indulatos felkiáltásokat, és felszólításokat! Egy párkapcsolatnak nem a versengésről kell szólnia. Ha rájössz, hogy nem volt igazad, inkább intelligensen lásd be, hogy tévedtél mert ez nem egy bokszmérkőzés, amit fel kell adnod. A támadó hangnem helyett, használj érdeklődő, kompromisszumkereső hangnemet. “Úgy érzem mostanában nem mentünk sehova, pedig nekem volna kedvem, esetleg kitalálhatnánk valamit?” Nem elég egy szimpla "bocs". Ez ugyanis azt jelenti, hogy gyorsan le akarod zárni a vitát, mert eleged van belőle. Azt kell mondani: "bocs, amiért..." - indokold meg, szerinted miben vagy hibás, és hogyan szeretnéd rendezni a helyzetet. Ne rágódj azon, amin veszekedtetek. Akár sikerült megoldani a problémát a parázs vita során, akár nem, fölösleges gondolatban visszamenni az elejére, és felidézni magadnak a sérelmeket. Tedd túl magad rajta, és kész.

Az elengedés az élet része

„Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más.” Paulo Coelho

Olykor előfordul, hogy egy kapcsolat annyi sérülést szenvedett el, amit már semmilyen bocsánatkéréssel nem lehet visszafordítani. Ennek ellenére van, hogy az elengedés a megfelelő stratégia és a jó irányba történő változáshoz szükséges első lépés. Az elengedés mögött egyfajta lelki felszabadulás is állhat, például az egyik fél kiszolgáltatott volt a másiknak, túl szorosan kötötték egymást magukhoz, nem illettek össze, a jövőről alkotott elképzeléseik nem voltak. Mit tegyünk tehát? A legfontosabb, hogy adjuk ki magunkból az érzéseket. Vonuljunk el, vagy keressünk alkalmas helyet arra, hogy kisírjuk, kiüvöltsük, vagy csak kibeszéljük magunkból a fájdalmat. Ez még férfiak esetében is fontos. Felejtsük el a "nagyfiú nem sír" gyermekkori intelmeket, amelyek habár jó szándékkal szóltak hozzánk, de messze távol álltak az emberi realitásoktól. Hallgassunk zenét, írjuk, vagy mondjuk ki magunkból, amit lehet.

Tartózkodjunk a szidalmazástól. Igyekezzünk nem gondolni szerelmünkre. Ha eszünkbe jut, mondjuk: "Szeretlek és megbocsátok, elengedlek békével." Tegyük ezt addig, amíg valóban a megbocsátás érzése szállja meg lelkünket. Próbálhatjuk ugyanezt elalvás előtt, vagy meditációban, erre kiváltképp alkalmas a Ho'oponopono. Tudatosítsuk, hogy az igazi szeretet nem fáj, az igazi szeretet elenged, és azt nézi, mi a jó a másiknak. Amennyiben igazán szeretjük, vagy valaha szerettük az illetőt, és neki nem jó velünk, akkor ezt zokszó nélkül el tudjuk viselni. Ha érzünk valami szorítót, akkor lelki szinten sértődöttek, csalódottak lehetünk. Tegyünk ellene, hogy ne érezzünk így. Szórjuk a másikra az áldást és szeretetet, hogy könnyebb legyen nekünk is. Gondoljunk arra, hogy egyszer majd harag nélkül odaállhatunk elé és azt mondhatjuk: " Nagyon szerettelek, de el kellett engedjelek, mert tudtam, hogy erre volt szükségünk”.

Gyere, tegyük szebbé a világot!

Cikket írta:
Csenki Laura
Jobb Veled a Világ Alapítvány önkéntese

Ha szeretnéd kipróbálni a felnőttek számára készített boldogságfokozó technikákat is, akkor csatlakozz a 10 hónapos Boldogságprogramhoz >>

Keresd fel a hozzád legközelebb eső csapatot, országszerte már 116 helyen elérhetőek a Boldogságklubok >>

Ha pedagógus vagy, akkor csatlakozz csoportoddal, osztályoddal, hogy ők is megtapasztalhassák a pozitív pszichológia gyerekeknek készített boldogság fokozó gyakorlatait >>

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!