Ne légy lehangoló panaszkodó barátnő!

2015. június 1.

Elérkeztünk Boldogságprogramunk utolsó állomására, ahol egy hónapon át gyakoroljuk, hogyan kerüljük el a panaszkodást, és helyette hogyan tartsuk fenn az eddig elért eredményeinket. De miért is olyan fontos, hogy amikor csak lehet, ne panaszkodjunk? Ebben a cikkben megtudhatod! És egyáltalán, mit értünk panaszkodáson? - kérdezed talán. Hiszen néha olyan jólesik elmondani, mi nyomja a lelkünket. Sokunknak fel sem tűnik, de nap, mint nap panaszkodunk a barátainknak, a munkatársainknak, a családtagjainknak, sőt még idegeneknek is. Azt pedig még ritkábban vesszük észre, hogy panaszaink megfogalmazása nagy hatással lehet a mentális egészségünkre.

Az érzelmi visszaigazolás emberi szükséglet

Manapság sokkal többet panaszkodunk, mint régebben, de csak kevés panaszunk éri el a kívánt hatást. Ugyanazt a problémát ismételgetjük másoknak, annak reményében, hogy megszabadulunk rossz érzéseinktől, frusztrációinktól. Ez általában azonban csak elmélyíti a problémákat, hiszen a folyamatos ismételgetéssel nem juthatunk konstruktív megoldásra. Az érzelmi visszaigazolás olyan szükséglet, melyre mindannyian vágyunk és keresünk, még ha ennek nem is vagyunk teljességgel tudatában. Ilyenkor szeretnénk megérteni, hogy mi is történik vagy történt velünk, és miért érzünk úgy, ahogy érzünk. Amikor dühösek, frusztráltak, csalódottak, sértettek vagyunk, az érzéseinket meg kell osztanunk másokkal, így megkönnyebbülhetünk. Igen ám, de az érzéseink kibeszélése nem mindig vonja maga után a katarzist vagy a megelégedettség érzését, mert általában az történik, hogy akinek panaszkodunk, csupán elmondja, hogy mit csináltunk rosszul vagy tanácsot ad, de általánosságban véve ettől nem leszünk jobban.

Kihez forduljunk?

A kutatások rámutattak, hogy például amikor bizonyos termékekkel elégedetlenek vagyunk, akkor sem merünk panaszt tenni attól való félelmünkben, hogy mindez csak időpocsékolás, és hogy úgysem úgy oldják meg a problémánkat, ahogyan mi szeretnénk. Ugyanez történik akkor is, amikor a szeretteink felé szeretnénk panaszt megfogalmazni. Tesszük ezt mindazért, mert úgy hisszük, ez csupán konfliktust szül, és a megoldás csak vágyálom. Ehelyett inkább telefont ragadunk, és a barátainknak panaszkodunk. Hogyan károsítja mentális egészségünket a panaszkodás? Vizsgáljuk meg, hogy mennyit panaszkodunk egy nap alatt. Bajunk van az időjárással, a tömegközlekedéssel, a közlekedéssel, a házastársunkkal, a gyerekeinkkel, a barátainkkal, a főnökünkkel, és a sort a végtelenségig lehetne folytatni. Amikor túl sok frusztráció, stressz, kellemetlenség ér bennünket, erőtlennek és áldozatnak kezdjük érezni magunkat. Természetesen életünk egy-egy negatív eseménye még kevés ahhoz, hogy az egészségünket kikezdje, de ha túl sokszor panaszoljuk el ugyanazt a problémát, akkor frusztráltságunk és a reménytelenség érzése összeadódik, mi pedig egyre lejjebb kerülünk a negatív spirálba, s ez már károsíthatja mentális egészségünket.

Hogyan szolgálhatja a panaszkodás az egészségünket?

Panaszkodás és panaszkodás közt is nagy különbség van. Ha a megoldás keresése vezet bennünket, azzal növekszik az önbecsülésünk, jobb kedvre derülünk, s nem mélyítjük el a saját problémáinkat sem. Tételezzük fel, hogy amikor egy termékkel elégedetlenek voltunk, volt merszünk mégis felhívni az ügyfélszolgálatot, és az ügyintéző barátságos hangnemben orvosolta a problémánkat. Avagy mertünk szólni a házastársunknak, ha megbántott minket, és bocsánatot kért tőlünk. Emlékszünk, milyen jó érzéssel töltött el ez bennünket? Emlékszünk, hogy a dühünk elszállt, megnyugodtunk, és már egyáltalán nem vágytunk arra, hogy tovább meséljük, milyen igazságtalanság történt velünk? Célunknak tehát a megoldás keresését kell kitűznünk.

Tegyük hatékonnyá a megoldás keresését

Panaszaink hátterében az elégedetlenség érzése áll. Szeretnénk, ha pár dolog másképp történne az életünkben, kis és nagy dolgok esetén egyaránt. Épp ezért fontos tudatosítanunk azt, hogy a panaszkodás mennyi stresszt okoz az életünkben, valamint azt, hogy a panaszainkat okos ötlet csoportosítanunk az alapján, hogy
• van –e a dolgok alakulására hatásunk
• részben van a történések felett kontrollunk
• teljes kontrollal rendelkezünk

Tegyünk fel, hogy dugóban ülünk már vagy 15 perce. Lehet, hogy baleset történt, hiszen balesetek történnek. Tudunk rajta változtatni? Nem. Közhelynek tűnik, de attól igaz: Csak mert mérgesek leszünk, nem szűnik meg a dugó. Vegyünk egy másik panaszt: „A gyerekeim alig telefonálnak nekem.”- gondolja egy szülő. Tegyük fel a kérdést magunknak: van -e értelme emiatt szerencsétlennek érezni magunkat, hogy nem annyiszor és akkor csörögnek ránk, amikor és ahányszor mi azt szeretnénk? Ez utóbbi panasz esetén van valamennyi kontrollunk a történések felett. Az is megoldás lehet, ha mi emeljük fel a telefont. Vegyük észre, és ehhez természetesen tudatosságra lesz szükségünk, hogy a belső békénk, elégedettségünk nem azon múlik, hogy kontroll alá vonjuk –e életünk minden mozzanatát, hanem azon, hogy hathatósan tudjunk reagálni a körülményeinkre. Próbáljuk alkalmazni az egyik buddhista szerzetes tanácsát: „Ha egy kicsit engedsz a dolgok feletti irányításból, kis békére lelsz. Ha sokat engedsz belőle, akkor nagy békére, ha pedig teljesen elengeded az irányítást, teljességgel megtapasztalod a békét és a szabadságot. Megszűnik a világgal való harcod.”

Gyere, tegyük szebbé a világot!

Cikket írta:
Pénzes Adrienn
Jobb Veled a Világ Alapítvány önkéntese

Ha szeretnéd kipróbálni a felnőttek számára készített boldogságfokozó technikákat is, akkor csatlakozz a 10 hónapos Boldogságprogramhoz >>

Keresd fel a hozzád legközelebb eső csapatot, országszerte már 116 helyen elérhetőek a Boldogságklubok >>

Ha pedagógus vagy, akkor csatlakozz csoportoddal, osztályoddal, hogy ők is megtapasztalhassák a pozitív pszichológia gyerekeknek készített boldogság fokozó gyakorlatait >>

Forrás 1 >>
Forrás 2 >>

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!