A pszichológiában régóta tartja magát az az álláspont, hogy a megküzdésnek két típusa van: a problémaközpontú és az érzelemközpontú megküzdés. Vannak helyzetek, amikor problémaközpontú megküzdésre van szükség és lehetőség: ilyenkor célszerű kezünkbe venni az irányítást, cselekedni, valahogy megoldani a problémát, és eltakarítani az útból a rossz dolgot.
Természetesen erre nem mindig nyílik lehetőség. Most, amikor a külső történésekre nem tudunk hatással lenni, a negatív helyzeteket nem tudjuk „helyrehozni”. Ilyenkor az egyetlen megküzdési lehetőségünk az marad, hogy megpróbáljuk az eseményre adott érzelmi reakcióinkat irányítani. Ha az emberen eluralkodik a szorongás, a félelem, akkor tehet olyan lépéseket, amelyekkel enyhítheti vagy átdolgozhatja azt – talán pszichoterápiával, netán azzal, hogy több minőségi időt tölt a családjával, esetleg belemerül valamilyen értelmes tevékenységbe. Nem meglepő tehát, hogy az emberek nagyobb valószínűséggel alkalmazzák a problémaközpontú megküzdést akkor, amikor úgy hiszik, hogy tehetnek valami konstruktívat a helyzetükkel kapcsolatban, és inkább akkor alkalmazzák az érzelemközpontú megközelítést, amikor úgy vélik, hogy a negatív eseményt egyszerűen csak ki kell bírni.
Problémaközpontú megküzdés
Ahogyan a neve is mutatja, a problémaközpontú megküzdésben a problémamegoldás a lényeg. Tegyük fel, hogy komoly problémát okoz a napirend betartása, és úgy érzed, elborít a munka, a feladatok. Megoldási lehetőségeket kell kidolgozni, mérlegelni kell mindegyiknél, hogy mennyi energiát kell belefektetni, és mennyi hasznot hozhat, majd ki kell választani az egyiket, és végre kell hajtani.
A problémára alkalmazható megoldások közé tartozhat, hogy új, tartható időbeosztást készítesz magadnak, de akár az is. A problémaközpontú megoldást választó emberek kevesebb depressziót élnek át a stresszes helyzetek közben és után, inkább a cselekvésre fókuszálnak:
- Minden erőmmel igyekszem tenni valamit a megoldás érdekében.
- Megteszem, amit kell; lépésenként haladok.
- Megpróbálok kitalálni egy stratégiát arra, hogy mit lehetne tenni.
- Cselekvési tervet készítek.
- Félreteszem a többi dolgomat, hogy ezzel tudjak foglalkozni.
- Igyekszem valakitől tanácsot kapni arra nézve, hogy mit tegyek.
- Beszélek valakivel, aki tenni tud valamit a helyzet megoldása érdekében.
Érzelemközpontú megküzdés
Ha az adott esemény vagy helyzet kezelhetetlen, vagy ha teljesen beborítanak bennünket a negatív érzelmek, s emiatt képtelenek vagyunk cselekedni, akkor az érzelemközpontú megküzdés a helyénvaló és gyakran az egyetlen lehetséges megközelítés. Számos érzelemközpontú stratégia létezik, vannak, amelyek viselkedéses jellegűek, és vannak kognitívak, amelyek a gondolkodás megváltoztatására irányulnak.
A viselkedéses stratégiák közé tartozik például a figyelemelterelés vagy a testgyakorlás, pl. reggeli torna, néhány fekvőtámasz, jógagyakorlatok, amelyekkel emeljük a hangulatunkat, vagy ha érzelmi támaszt keresünk a hozzánk közel álló embereknél, együttérzésre és megértésre lelünk egy barátunknál. Ha lehetőségünk van rá, forduljunk személyesen szeretteinkhez, ha nincs rá lehetőségünk, akkor keressük fel szeretteinket telefonon, online módokon. A magukat kellemes tevékenységekbe vető emberek, adnak maguknak egy szusszanásnyi időt a szomorúság, szorongás vagy szenvedés közepette, és így jobban felkészülnek a problémára, s jobban tudnak vele foglalkozni. Ezzel szemben a kognitív, gondolkodásra irányuló stratégiák közé olyanok tartoznak, mint a helyzet újraértelmezése, amikor megpróbálunk tanulni a tapasztalatból vagy keresni valami jót a történtekben, a helyzet elfogadása, amikor megtanulunk együtt élni vele, vagy elfogadjuk a történtek valóságát illetve segítséget jelenthet akár a vallás felé fordulás.
Emlékezz! Minden egyes pillanatban, amikor magadnak jót teszel és ebből a jóból más is részesül, hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ.
