skip to Main Content

Egy egyszerű gyakorlat Martin Seligmantól

Ez a gyakorlat segít megőrizni lelki nyugalmunkat a koronavírus járvány okozta bizonytalanságban is.

A koronavírus járvánnyal kapcsolatos helyzet napról-napra változik, a bizonytalanság miatt sokakban megjelenhet a félelem, és ez akár szorongáshoz is vezethet.

„Az emberi elme úgy működik, hogy egy adott helyzetben automatikusan a lehető legrosszabb esemény bekövetkeztét vetíti előre” – mondja Martin Seligman, a pozitív pszichológia, mint tudományág megalapítója és a Pennsylvaniai Egyetem Pozitív Pszichológia Központjának vezetője.

A katasztrofizálás egy evolúciósan adaptív gondolkodásmód, mely során nem reális, eltúlzott, negatív elképzeléseket vetítünk ki a jövőbe.

A szemléletváltáshoz Seligman egy egyszerű „Helyezd új perspektívába!” gyakorlatot javasol, mely során először az elme által amúgy is kedvelt lehető legrosszabb kimenetelt képzeljük el, aztán előrevetítjük a lehető legjobb eseményt és végül a legvalószínűbb esemény feltételezésével zárjuk a gyakorlatot. A feladat lényege, hogy segít az irracionális forgatókönyvek irányából a racionális lehetőségek felé irányítani a gondolataidat.

1. lépés: Kérdezd meg magadtól, hogy mi a lehető legrosszabb, ami jelen esetben történhet?

A válasz persze attól is függ, hogy milyen korban és egészségügyi állapotban vagyunk. Seligman saját válaszait is megosztotta, aki éppen 77 éves és Pennsylvaniában él Montgomery államban, ami jelenleg lezárás alatt van, hogy megelőzzék a vírus további terjedését.

Seligmannak először a legextrémebb negatív gondolatok jutottak eszébe: „Biztosan megfertőződöm, mert a lányom ide jár iskolába és mivel veszélyeztetett korban vagyok, utána olyan súlyos állapotba kerülök, hogy akár meg is halhatok.”

2. lépés: Ezután gondolj a legjobb forgatókönyvre, ami megtörténhet!

Seligman például azt gondolja a lehető legjobb kimenetelnek, hogy „Nem fogok sem én, sem a családtagjaim megfertőződni. A járvány véget ér és mindannyian jól leszünk.”

3. lépés: Következő lépésként képzeld el, hogy mi a legvalószínűbb, ami megtörténhet!

Seligman legreálisabb elképzelése a következő: „Talán esetleg én is megfertőződhetem, de ahogyan a legtöbb felnőtt, tünetmentesen vészelem át ezt az időszakot, vagy a tünetek mérsékeltek lesznek. Habár veszélyeztetett életkorban vagyok, egészséges és fitt vagyok, és így maximum egy hétig leszek beteg és utána meggyógyulok.”

4. lépés: Végül, készíts egy tervet a legvalószínűbb forgatókönyvhöz!

Így nem olyan eshetőségekre pazarolsz energiát, amiknek kicsi az esélye, hogy megtörténjenek, hanem egy olyan lehetőségre készülsz fel, ami kezelhető kihívásokkal teli helyzetet teremthet. A terv persze függ az éppen aktuális körülményeidtől. Például át kell gondolnod, hogy kell-e a gyermekek felügyeletéről gondoskodnod, ha megbetegszel? Van-e elég élelmiszer és gyógyszer, ha otthon kell maradnod? Milyen hatással lehet a munkádra egy ilyen szituáció? Ha az idősebb korosztályhoz tartozol, van-e valaki, akire számíthatsz, ha szükséged lenne rá?

forrás: https://medicalxpress.com/

Back To Top