Hogyan gyakoroljuk a megküzdési stratégiákat? 1. rész

Legnagyobb emberi erőforrásunk lehet, ha a traumák után képesek vagyunk nem gyengébben, hanem erősebben, elszántabban folytatni utunkat. Tudd meg, hogyan válthatod jóra a veszteséget is!

Tanuljuk meg meglátni a jó dolgokat a megrázkódtatásokban!

Úgy tudjuk javunkra fordítani a megrázkódtatást, ha képesek vagyunk valamilyen értéket vagy hasznot találni a veszteségünkben vagy a negatív eseményben, például másképp látjuk tőle az életet, kialakul bennünk az az érzés, hogy az életnek nagyobb az értéke, vagy személyesen növekedünk. Bár első ránézésre rendkívül nehéznek, sőt majdhogynem lehetetlennek tűnhet elhinni, hogy sok szempontból pozitívabb lehet az életünk a nagy megrázkódtatás után. A pszichológusok sok ilyen jótéteményt találtak számos vizsgálat során és különböző vizsgálati személyek esetében, akik között például gyászolók, rákos betegek, agyvérzés vagy agylágyulás áldozatai és HIV-pozitív férfiak is voltak. Sőt a valamelyik szerettüket elvesztők 70-80 százaléka számolt be arról, hogy valami jó is származott a veszteségükből.

Egy klasszikusnak számító vizsgálat alkalmával a mellrákot túlélő nők kétharmada arról számolt be, hogy a betegség kifejlődése után megváltozott, sokszor jobb lett az élete. De mik voltak pontosan a mellrák „előnyei’? Ezek az asszonyok arról beszéltek, hogy megszólalt nekik a vészcsengő, és arra figyelmeztette őket, hogy rendezzék át a fontossági sorrendjüket, és vegyék észre, hogy mi fontos igazán az életben, általános megállapítás volt, hogy a család előbbre való, mint a munka, valamint arról is beszámoltak, hogy elhatározták, több időt fognak tölteni a legfontosabb kapcsolataik ápolásával s kevesebbet a házimunkával. Hihetetlenül hatékony megküzdési stratégiára teszünk szert, ha megtanuljuk meglátni a rossz dolgok jó oldalát, vagyis értéket találunk a veszteségben vagy a megrázkódtatásban. Van, aki szerint jobbak lettek a kapcsolatai, nem olyan felszínesek már, fontosabbak és értelmesebbek lettek a trauma után, mint előtte voltak. A traumákat és veszteségeket átélő emberek körében közös az új és pozitívabb szemlélet kialakulása. Újra nagy becsben tartják az élet értékét, s úgy érzik, hogy teljesebben kell a jelenben élni. Ha meglátjuk a rossz dolgokban azt, ami jó bennük, akkor ez jó hatással lehet a testi egészségünkre, valamint a boldogságunkra – ami figyelemre méltóan bizonyítja az elme hatalmát a test felett.

Növekedés trauma után

Sokan ismerjük Friedrich Nietzsche bölcs mondását: „Ami nem öl meg, az erősít.” A fájdalom, a veszteség és a trauma megélése valóban megerősíthet bennünket, de legalábbis úgy tűnhet, hogy utána erősebbek és találékonyabbak leszünk, mint korábban gondoltuk. Amikor mély trauma vagy nagy kihívás ér valakit – ami alapjaiban rendíti meg, és arra kényszeríti, hogy gondolja át a fontossági sorrendet, hogy minek van értelme, ki és mi ő valójában -, akkor többen személyes fejlődésről, megerősödésről, sőt felvirágzásról számolnak be. A kutatók megvizsgálták, hogyan reagálnak az emberek számos különböző traumára: halálos betegségre, otthonuk elvesztésére egy természeti katasztrófa miatt, válásra, hadifogságra, szexuális zaklatásra és koraszülésre.

A traumák túlélői többek között az alábbi átalakító tapasztalatokat élték át:

• Újra hisznek abban, hogy kibírják, és sikerülni fog.
• Javulnak a kapcsolataik – felfedezik, hogy kik az igazi barátok, és kikre lehet számítani. Vannak olyan kapcsolatok, amelyek kiállják a próbát, és vannak olyanok, amelyek nem.
• Jobban érzik magukat intim helyzetekben, és együttérzőbbek a szenvedés láttán.
• Mélyebb, kidolgozottabb és kielégítőbb életfilozófiájuk alakul ki.

Az utolsót leginkább olyan megrázkódtatások szokták kiváltani, amelyek miatt az ember kénytelen szembenézni saját és mások halandóságával. Nem szokatlan, hogy ilyenkor elmerül az életről és halálról szóló létkérdésekben: Mi az életem értelme? Miért történt meg ez a trauma? Miért érdemes tovább menni? Természetesen ritkán találunk egyszerű és kielégítő válaszokat, de vannak olyan emberek, akik már attól is tudatosabb életet kezdenek élni, hogy egyáltalán foglalkoznak ilyen filozofikus vagy spirituális kérdésekkel. A megrázkódtatások utáni növekedéssel foglalkozó kutatások alapján jó hírrel szolgálhatunk mindazoknak, akik éppen nehézségeket élnek át és válságban vannak: nemcsak túl lehet élni, nemcsak fel lehet belőle épülni, hanem még ki is lehet teljesedni utána.

Társas támasznyújtás

A kutatók azt találták, hogy aki elveszíti egy közeli hozzátartozóját, abban megemelkednek a stressz-hormonok, a baráti kapcsolatok pedig lejjebb tudják szállítani ezek szintjét. A társas támasznyújtás igénybevétele – a többi ember által nyújtott vigasz és kapcsolat feszült, nehéz időkben vagy trauma esetén – a létező leghatékonyabb megküzdési stratégiák egyike. A társas támogatástól nemcsak boldogabbak leszünk, és kevésbé félünk vagy leszünk depressziósok, hanem még a testünkre is jótékonyan hat. Egészen hihetetlen eredményeket képes elérni a társaktól kapott támogatás, szinte a varázslattal határos e stratégia hatékonysága. Csakhogy nincs benne semmi varázslat. A barátok, a házastársak, a társak, a bizalmasok mind-mind azt biztosítják, hogy tartozunk valahová, lehetőséget adnak az érzéseink megosztására és annak felfedezésére, hogy nem vagyunk egyedül a bajban.

Ha valakivel megbeszéljük egy sokkoló élményünket, az nemcsak abban segít, hogy megküzdjünk vele, és új szemszögből lássuk, hanem végső soron megszilárdítja és megerősíti a kapcsolatot is. Vajon hányszor fordult már elő, hogy aggodalmak gyötörtek, és csak tehetetlenül emésztetted magad, de aztán egyszerűen lekerültek a válladról ezek a gondok, miután megosztottad őket egy megértő baráttal? A nők kimondottan hajlamosak a baráti kapcsolataikra támaszkodni, amikor rugalmasan kell alkalmazkodniuk a feszültségekhez és a megrázkódtatásokhoz. A lányokat gyermekkoruktól kezdve arra nevelik, hogy a másokhoz fűződő kapcsolataik alapján értékeljék, sőt határozzák meg önmagukat. Felnövekedésünk során számtalan előnnyel járnak ezek a kapcsolatok.

Emlékezz! Minden egyes pillanatban, amikor magadnak jót teszel és ebből a jóból más is részesül, hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ.