Hogyan gyakoroljuk a megküzdési stratégiákat? 2. rész

Fontos, hogy mindig megpróbálj kihozni magadból mindent a boldogulás érdekében. Egyes traumák nehezebbek lehetnek a másiknál, mégis mindig próbálj előre nézni, és akard a megoldást!

Találjuk meg a dolgok értelmét!

Alapjaiban megingathatja a világról alkotott nézeteinket egy nagy megrázkódtatás, például egy súlyos betegség, egy hozzátartozónk halála, egy váratlan pozíció- vagy állásvesztés. Mindezek nagyon közelivé váltak a jelenlegi koronavírus okozta helyzet következtében, hiszen az életünk minden szegmensére hatással van. „Miért pont én?” – kérdezhetjük. Vagy: „Hogyan engedhette Isten, hogy ez megtörténjen?” A pszichológusok úgy fogalmaznak, hogy ilyenkor fenyegetés éri feltételezéseink világát. Szerintük elengedhetetlen, hogy utána megértsük a traumánkat és annak következményeit. A nyugati kultúrákban az emberek hajlamosak elhinni, hogy a világ általában irányítható és megismerhető, hogy jó emberekkel nem történnek rossz dolgok, hogy az emberek azt kapják, amit megérdemelnek, és azt érdemlik, amit kapnak. Kimondatlan, de nagyon erőteljes ez az igazságos világba vetett hit, ahol az események nem csak véletlenszerűen történnek.

Úgy is megtalálhatjuk a tragédia értelmét, ha elfogadjuk, hogy olykor látszólag minden ok nélkül történnek dolgok, vagy megpróbálunk valami pozitívumot fellelni a negatív eseményben – például hogy sokat tanultunk az életről és önmagunkról, esetleg hogy a trauma után késztetést érzünk rá, hogy valami jót tegyünk a közösségünkben. Végül vannak olyanok is, akik úgy értelmezik a veszteséget vagy a traumát, hogy fontos jelzést kaptak általa, pl. jelzés ez a vírus, hogy tegyük háttérbe önös érdekeinket, és helyette az összefogásra, együttműködésre, közösségeink és végső soron a Földünk védelmére szólít fel bennünket. Összegezve: kétségtelenül iszonyú nehéz értelmet találni a traumatikus – és gyakran látszólag értelmetlen – történésekben. Azonban akiknek sikerül, azok képesek jobban megküzdeni velük.

Találj értelmet az önkifejező írás segítségével!

Vajon befolyásolja-e az emberek egészségét és lelki jóllétét, ha írnak egy traumatikus, vagy sokkoló élményükről? A kutatási terület egyre növekvő adatmennyisége arról tanúskodik, hogy számos jótékony hatása van annak, ha önkifejező módon írunk a múltbeli megrázkódtatásainkról. Azok, akik három napot töltenek azzal, hogy egy naplóban feltárják a megpróbáltatásaikkal vagy traumáikkal kapcsolatos legmélyebb gondolataikat és érzéseiket, kevesebbet járnak orvoshoz az írás utáni hónapokban, jobban működik az immunrendszerük, kevésbé depressziósok és kisebb mértékben szenvednek. Jobb jegyeket kapnak, és nagyobb valószínűséggel találnak új munkát munkanélküli időszakuk után.

Ezeket a hatásokat nagyon különböző embereknél egyaránt dokumentálták, függetlenül attól, hogy egészségesek vagy betegek, fiatalok vagy öregek, szegények vagy gazdagok voltak-e, vagy Európában, Kelet-Ázsiában, esetleg Észak – Amerikában laktak! Úgy tűnik, hogy maga az írás folyamata a kulcstényező, amely segít abban, hogy megértsük a traumát, zöld ágra vergődjünk vele, és meglássuk az értelmét. Ha az írás segítségével megtaláljuk a trauma értelmét, akkor kevésbé gyakran és kevésbé intenzíven gondolunk rá a későbbiekben. Érdemes naplót vezetni ezekről az élményekről, mert segít összefüggő történetté rendszerezni és integrálni ezeket a gondolatokat és képeket. Az írás segít az embereknek abban, hogy értelmet találjanak a traumájukban, és feloldják azt, úgy érezhetik, hogy jobban uralkodnak érzelmi reakcióikon, és kevésbé zavarják őket a kéretlen, önemésztő gondolatok. Legalább negyed órát tölts mindennap az írással, és több napig írj egymás után, ameddig csak szükséges. Akár blogot is indíthatsz. Légy türelmes és kitartó, és figyeld, hogyan válik mindez előnyödre.

Keressük meg a rossz dolgokban a jót az írás vagy a beszélgetés segítségével!

A következő technika, ha egy támogató bizalmasunkkal beszélhetjük meg a problémánkat. Három általános lépést kell követnünk annak érdekében, hogy a végén a saját javunkra fordíthassuk a fájdalmunkat. Először is – akár írásban, akár beszélgetés során – ismerjük el, hogy a veszteség vagy megrázkódtatás óriási fájdalmat és szenvedést okozott nekünk. Utána gondoljuk át, hogy mi olyat tettünk a veszteség elszenvedésekor, vagy azután, amire büszkék vagyunk. Ha meghalt egy családtagunk, akkor talán minden erőnkkel azon voltunk, hogy csökkentsük a szenvedését az utolsó napokban. A következő lépés, hogy gondoljuk át, mennyit fejlődtünk a veszteség hatására. Úgy gondolod, hogy új szemszögből látod az életet, még akkor is, ha olykor negatív ez a nézőpont?

Gondolod, hogy most együttérzőbb, hálásabb, érzékenyebb, türelmesebb, toleránsabb, nyitottabb vagy? Végül gondold át, milyen pozitív hatást gyakorolt a trauma a kapcsolataidra. Vannak közöttük olyanok, amelyek bármilyen módon megerősödtek? Vannak közöttük olyanok, amelyek szorosabbá, bensőségesebbé vagy támogatóbbá váltak?

Megküzdés a gondolatok vitatása révén.

Ez az utolsó stratégia arra irányul, hogy ízeire szedjük vagy megcáfoljuk a saját pesszimista gondolatainkat. Amikor rossz dolgok történnek velünk, gyakran elborítanak a negatív érzelmek és hiedelmek, amelyek fokozódnak, és felerősítik egymást. Például: nincs értelme az életnek, bármelyik nap megszűnhet az állásom, nem tudok segíteni a szeretteimnek, megbetegedhetek stb.

Ennek leküzdésében segít az alábbi gyakorlat: az ABCDE megcáfoló technika

A = adversity: valami rossz dolog, amivel szembe kell nézni,
B = belief: az a negatív hiedelem, amelyet a rossz dolog kivált,
C = consequence: hogyan érezzük magunkat a rossz dologra adott reakciónk következtében,
D = disputation: megvitatás: a negatív hiedelem pellengérre állítása,
E = energize: írjuk le, hogyan adhatnánk több energiát az optimistább magyarázatoknak, és hogyan lennénk boldogabbak tőlük.

Emlékezz! Minden egyes pillanatban, amikor magadnak jót teszel és ebből a jóból más is részesül, hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ.