Stresszkezelés koronavírus idején
Nem a stressz öl meg, hanem az, ahogyan reagálsz rá.
Selye János
De mi is az a stressz?
Szakítószilárdság… igénybevétel… nem feltétlenül negatív töltetű kifejezések ezek, a stressz szó eredeti jelentései. Arra utal, amikor az ember egy fokozott készültségi állapotot létrehozó helyzetben egy erejénél nagyobbnak bizonyuló hatással (stresszorral) szembesül.
Ez a helyzet okozhat felfokozott idegrendszeri reakciót pozitív és negatív értelemben is.
A pozitív stressz (eustressz) inkább az örömteli izgatottságtól felfokozott idegrendszeri állapotot jelöli (például egy örömteli esemény megszervezése). A stressznek ez a fajtája mind kémiai, mind pszichés szempontból jól hat a szervezetünkre, rugalmasít és fokozza a lelki ellenállóképességet.
Ezzel szemben a negatív stressz (distressz) az a fajta válaszreakcó egy kihívásokkal teli helyzetre, ahol nem állnak rendelkezésre feltétlenül az erőforrások a szituáció megoldására.
Mint jelen esetben a koronavírus járvány.
Ez a váratlanul jött, elsöprő erejű jelenség gyökeresen átalakítja a mindennapi életünket és rákényszerít bennünket arra, hogy keressük azokat a lehetőségeket, erőforrásokat, amik a mindennapokban tudnak enyhíteni a helyzet bizonytalanságából, kiszámíthatatlanságából és korlátozó jellegéből fakadó feszültségen.
A megnövekedett stressz félelmet, szorongást, akár pánikot is okozhat, ezek több mindenből fakadhatnak:
- félünk az ismeretlentől, nem tudjuk, pontosan mi is ez, amivel szemben állunk és hogyan kellene kezelni
- nincs a birtokunkban (elég) válságkezelési tapasztalat
- bizonytalanok vagyunk a jövő illetően – nem tudjuk, mire lehet számítani gazdasági, társadalmi, pénzügyi, egészségügyi, munkaerőpiaci téren, vagy akár a családunkban
- túl kevés vagy épp túl sok információval rendelkezünk, vagy azokat nem a megfelelő helyről szerezzük
Jól tudjuk, bőrünkön tapasztaljuk, hogy a stressz fizikai és lelki szinten is hat ránk, befolyásolja az életminőségünket: gyengíti az immunrendszert, rontja az alvásminőséget, szorongáshoz vezet, dekoncentráltságot, kedvetlenséget, motiválatlanságot, feszültséget teremt.
Mit tudunk tenni, hogy ezekben a megváltozott hétköznapokban, megnövekedett stresszhelyzetben is hatékonyan csökkentsük a feszültségkeltő hatásokat?
Először is: döntsük el, hogy milyen hozzáállással szeretnénk viszonyulni a hétköznapokhoz.
Nem szükséges fölöslegesen magunkkal cipelni a stresszt, fontos megengedőnek és elfogadónak lenni, elsősorban saját magunkkal. Tudatosítsuk, hogy ez egy átmeneti helyzet, amiben a feladatok és a hétköznapi kihívások megnövekedtek, illetve tudatosítsuk azt is, hogy most is szabadon megválaszthatjuk a helyzethez való viszonyulásunkat.
A jelen helyzet kihívásait sokszor emberileg lehetetlennek tűnik megugrani.
Teljes állás, megnövekedett felelősség, vagy épp munkavesztés és kilátástalanság, összezártság vagy a magány megélése, szeretteinkért való aggodalom… Mindenkinek a saját nehézségeivel kell megbirkóznia.
A legjobb, amit tehetünk, hogy megtesszük azt, amit tudunk. Megelégszünk azzal, hogy elég jól álljuk a sarat. Nem bántjuk magunkat, sem a számunkra fontos embereket. Tudatosítjuk a stresszorokat. Csökkentünk a terheléseken ott, ahol lehet. Kevesebbet vállalunk, kevesebbet várunk el magunktól és másoktól is. Megelégszünk a kevesebbel. Elkezdjük számba venni, mi mindenünk van.
Feltérképezzük a lehetőségeinket és élünk velük!
Ha van gyermeked, és a családi, gyerekekkel való stresszkezelési tippjeinkre is kíváncsi vagy, kattints ide!
