A cikk 1. részét itt olvashatod >>>
Hogy is néz ki ez a kétféle megküzdési mód? Mikor alkalmazzuk? Mi jellemző rá?
Mindkét megküzdési módra egyaránt szükségünk van, sőt, érdemes fejleszteni magunkban mindkettő eszköztárat.
Lazarus és Volkman (1986) a fent tárgyalt kétféle csoporton túl az alábbi nyolc megküzdési típust különböztette meg:
- Konfrontáció. Mennyire vagyunk képesek direkt módon szembenézni az adott stresszorral.
- Eltávolodás. Az üss és fuss reakció elvontabb szintje, annak felismerése, hogy mikor érdemes inkább távolítani magunktól a problémát.
- Érzelmek és viselkedés szabályozása. Ez lényegében az önkontroll koncepciójával függ össze. Képesek vagyunk-e a helyén kezelni a helyzet szülte érzelmeinket, és kontrollálni a viselkedéses reakcióinkat.
- Társas támogatás. A szociális hálóból merítünk érzelmi támaszt.
- Felelősségvállalás. A kontroll visszaszerzése a helyzet felett.
- Problémamegoldás-tervezés. Kognitív stratégia, amely során aktívan kell viszonyulni a helyzethez, és minden erőfeszítést és lehetséges cselekvést alkalmazni kell.
- Elkerülés-menekülés. Hosszú távon nem adaptív, azonban olyan helyzetekben érdemes alkalmazni, amikor biztosan tudjuk, hogy nem vagyunk képesek teljesíteni.
- Pozitív jelentés keresése. Átkeretezzük a helyzetet, és a pozitív kimenetelek és előnyök után kutatunk.
Az alábbi kérdések mentén vizsgáld meg ezt a megváltozott helyzetet és az arra eddig adott reakcióidat.
